Vannak olyan pillanatok, amikor semmi másra nem vágyunk, csak arra, hogy belemerülhessünk egy igazán ütős romantikus filmbe, amivel együtt sírunk és együtt nevetünk. Ha azt érzed, néznél valami jót, a Magányos szívek menedéke semmiképp se kerüljön a listádra!
Sosem értettem, mikor egy húzósabb kritika után valaki azt javasolja, azért nézd meg, jó lesz. Nem, ne nézd meg, ne pazarold erre az időd, el is mondom, hogy miért. Habár a Netflix „imádni fogod" jelzővel illette a filmet, mondanom sem kell, hogy óriásit tévedett.
Magányos szívek menedéke
Élettelenség. Nem bírom, ha egy filmnek nincs dinamikája, vonatott, unalmas, egyszerű. A történet és a színészek keltették fel az érdekődésemet. Az utolsó lökést pedig az előzetes első néhány másodperce adta, mikor kiderült, hogy Marokkóban játszódik a film. Tökéletes, végre egy nem hétköznapi helyszín, várhatóan izgalmas kulturális elemekkel és egy olyan szerelmi történet, amihez bizonytalanul viszonyulok, de ki tudja, lehet, hogy jó lesz.
Az előzetes és a leírások alapján azt hittem, elsősorban Katherine Loewe, a bestseller-szerző szemszögéből követhejük majd a szerelem kialakulását. Arra számítottam, hogy megismerjük az ő gondolatvilágát, életét, karrierjét. Hát, nem így lett, de túlzás lenne azt mondanom, hogy Owen lelki világába annyira beleláttunk volna.
Írói elvonulás, szerzői motivációk
A filmet meghatározó helyzet az, hogy amerikai szerzők Marokkóba érkeznek egy elit írói elvonulásra melynek az lenne a lényege, hogy ihletet és motivációt kapjanak az alkotáshoz, illetve hogy egymással kapcsolódjanak. Lily Kemp egy kezdő, aki egyik napról a másikra hirtelen bestseller szerzővé vált. Párjával érkezik, a földhöz ragadt, pénzügyi területen dolgozó Owennel. Semmit nem tudunk meg a kapcsolatukról a film során, annak kivételével, hogy mekkora változást hozott a siker a mindennapjaikba és ezt nehéz feldolgozni. Lily hamar feltalálja magát, nagyon élvezi a szabadszellemű közeget.
A másik fontos szerző pedig Katherine, akit Lily példaképének tekint. Katherine gyakorlatilag jelentéktelen, a létezése teljes mértékben feledhető lenne, ha nem ő lenne az egyik főszereplő. Miután görcsösen próbálja kivonni magát a közös programokból, többször is összefut Owennel, aki egyáltalán nem tud/akar azonosulni a szerzőkkel és egyébként is egy stresszes munkahelyi üggyel foglalkozik. Az, hogy az ő találkozásaikból hogyan lesz kapcsolódás és szerelem, számomra abszolút nem meggyőző, mivel egy apró szikrát nem éreztem közöttük, nemhogy olyan lángoló szerelmet, amiről általában az ilyen filmek szólnak, illetve ne felejtsük el azt az apró tényt, hogy Owen kapcsolatban van. A barátnőjével érkezett erre a programra. És ahelyett, hogy őt támogatta volna, inkább közeledni kezdett egy másik nőhöz. Teljesen mindegy ilyen szempontból mind a korkülönbség, mind a státusz.
Párkapcsolati dilemmák
Az, hogy Lily személyisége nem illik Owenhez, annak biztosan nem csak itt voltak jelei, mindenesetre abszolút nem volt korrekt a viselkedése felé. Ne csodálkozzunk azon, hogy aztán ő is másokhoz közeledett. Mindenesetre ez csak az én meglátásom, nyilván ahogy a valóságban, úgy itt sem láthatunk bele a kapcsolat hátterébe és soha nincs olyan, hogy valami fekete-fehér. Nem működött, Owen eldobta, ez van.
De röhejesnek találom azt, hogy Lily nem is állt ki magáért ebben a helyzetben, semmiféle kommunikáció nem volt közte és Katherine között, azt pedig végképp, hogy a tapasztaltabb és idősebb nőben fel sem merült semmiféle erkölcsi norma, mikor tudta, hogy egy párkapcsolatban élő férfival flörtöl. Katherine kommunikációja, mimikája, úgy általánosságban a kisugárzása hihetetlenül negatív, mű, üres volt számomra. Vannak azok a színészi alakítások, amik már annyira erőltetettek, hogy ettől tűnnek hihetetlennek.
Katherine válásáról nem sokat tudtunk meg, meg úgy összességében a karrierjéről és a személyiségéről sem. Nagyon jelentéktelen karakter a szememben. Owen vitte a hátán a filmet, de természetesen nem eléggé, mert ezekből a jelenetekből ő sem tudott érdekfeszítő pillanatokat kreálni. Milyen érzelmeket váltott ki belőlem a film? Mondhatni semmilyet, leginkább abban reménykedtem, hogy a következő jelenet jobb lesz, de nem lett így.
Pozitívumok
Egyébként értem, hogy az lett volna a fő üzenet, hogy nem számít a kor, de ez annyira mellékes volt a gyenge jelenetek mellett, hogy el is felejtettem, hogy egyáltalán figyelni kéne arra, hogy milyen jól háttérbe szorították azt a sztereotipikus meghökkenést, ami ilyenkor jellemzően előjön az emberben.
Az aláfestő zenék, a marokkói felvételek, tájak, a kultúra bemutatása mondhatni tetszett, habár nem gondolom azt, hogy feltétlen pozitívan tüntették fel a marokkói életstílust (lopás, lerobbanás kezelése, stb.) de a szépségéből nem vettek el.
A hátterek, a filmezés nagyon top minőségű, látszik, hogy nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a lehető legjobb szögből jelenjen meg minden pillanat.
Negatívumok
Ennek ellenére a szimpatikus, értelmes, eredeti mellékszereplők hiánya nagy űrt hagyott bennem, illetve a korábban említett értelmetlen cselekmény miatt élvezhetetlen volt számomra az egész film.
Szabályosan nyomasztott az, hogy mennyire próbálták, de mégsem sikerült átadni azt, amit szerettek volna. Biztos, hogy nem nézném meg újból és senkinek nem ajánlanám. Ennél még a vízállás előrejelzés is érdekesebb.
Habár a színészek és a rendező is mindenhol azt hangoztatta, hogy a film "valódi, mély kötődésről" szól, én teljesen máshogy látom. Nagyon rossz üzenetet továbbít mind a saját út megtalálásáról (főleg azért, mert nem létezik egyetlen helyes út, hanem mindig a környezetünk és a különböző minket érő hatások formálnak), az ideális szerelem gondolatáról és az erkölcsi dilemmákról is.
Megkockáztatom, hogy más színésznővel, más karakterrel és egy intenzívebb vonzalommal ez egy jó film is lehetett volna. Nézd meg a testbeszédüket ebben az interjúban. Nem fűzök hozzá kommentárt. :)
A rendező és Laura Dern meglátása a Magányos szívek menedéke című filmről
És megosztom veletek azt, hogy a rendező, Susannah Grant hogy nyilatkozott a filmről:
„A Lonely Planet-tel egy olyan filmet szerettem volna készíteni, amely a világjárás átalakító erejéről szól – arról, hogy néha, amikor több ezer kilométerre eltávolodsz mindentől, amit az életedről tudsz, egy egészen új fényben láthatod magad és az életed.
Katherine és Owen (akiket Laura Dern és Liam Hemsworth gyönyörűen alakítanak) Marokkóba érkeznek – távol a mindennapjaik megszokott jelzőpontjaitól –, mindketten készen a változásra, még ha nem is tudnak róla. Egy véletlen találkozás összehozza őket egy poros autóban, miközben egy rázós útra indulnak Észak-Afrika belső vidékein. Egyikük sem keres új barátot, de ahogy együtt fedezik fel az új helyet, és megbirkóznak azzal, hogy kívülállóként mozognak egy ismeretlen kultúrában, meglepő kötelék alakul ki köztük, ami ráébreszti őket, hogy egyikük sem az, akinek gondolta magát.
Laura és Liam olyan mély elkötelezettséggel hozták a karaktereket és a történetmesélést ebben a filmben, ami mindenki számára ismerős, aki látta már a lenyűgöző munkájukat az évek során. Mindketten rendkívüli bizalommal voltak egymás és az anyag iránt – nézni, ahogy együtt dolgoznak Katherine és Owen kapcsolatának felépítésén, olyan volt, mintha az első sorból néznénk, ahogy két első osztályú színész teljes támogatással és harmóniában működik együtt, bátorítva és meglepve egymást minden egyes jelenetben.
Körülöttük egy szintén fantasztikus nemzetközi mellékszereplőgárda van. Olyan szerencsések voltunk, hogy szinte minden kontinensről dolgozhattunk színészekkel és művészekkel ezen a filmen, akik mindennap lelkesedéssel és együttműködési vággyal érkeztek, hogy megértsék egymást, és kreatív elkötelezettséggel, tiszta örömmel és jó szándékkal hidalják át a kultúrák közötti esetleges különbségeket.
Ennek eredményeként, mind a tartalom, mind a folyamat szempontjából, a Lonely Planet végül a megszokott dolgok elengedésének erejéről tett tanúbizonyságot – és emlékeztető arra, mennyit lehet tanulni azáltal, hogy elfelejtjük mindazt, amit eddig igaznak hittünk."
Laura Dern is nyilatkozott:
„A történetben az vonzott, hogy az identitást és az önértékelést vizsgálja a kapcsolatokon belül, különösen egy olyan intellektuálisan pezsgő világban, mint az irodalmi élet” – mondta. „A fiatal férfi és az idősebb, elismert írónő közötti dinamika azért volt érdekes számomra, mert nem csak a romantikáról szól – hanem arról, hogy megtaláljuk azt az embert, aki igazán lát és megért minket, ami valami mélyen emberi és könnyen átélhető.”
Én Katherine karakterében semmiféle jellemfejlődést nem érzékeltem. Írd meg kommentben, ha Te igen!
Értékelés csillagokban
Történet: ⭐️⭐️⭐️
Tanulságok: ⭐️⭐️
Szórakozás, vicces pillanatok: ⭐️
Drámai helyzetek: ⭐️⭐️⭐️
Színészek: ⭐️⭐️⭐️
Comentarios